Jövedelmező honlap INGYEN
Regisztráció

 Hétvégi szöszmötölés Anyával, Apával

 Mi is az a szöszmötölés?

Erre az oldalra gyüjtjük össze azokat a verseket, meséket, illetve a hozzá kapcsolódó kis kreatív foglalkozásokat, amiket hétvégén Anyával, Apával vagy a nagyszülőkkel együtt lehet játszani, elszöszmötölni vele.

A mesék, versek, mondókákat hónapokra bontva adjuk meg, igyekszünk annyi mesét összegyűjteni, hogy minden hétre jusson egy-egy.

A nagyobbak a kreatív feladatokat már egyedül is megoldhatják, de igyekszünk a kicsikre is gondolni és olyan feladatokat, játékokat kitalálni, amit ők is szívesen játszanának. 

A kreatív tevékenységeket úgy állítottuk össze, hogy passzoljanak a mesékhez és egyszerűen meg lehessen otthon valósítani. Nem kell hozzá külön hobby boltba szaladni, nem igényelnek több ezer Ft-os beruházást, és különösebb kézügyességet sem, mégis remekül fejlesztik a gyermeket. Gyurma, tempera, színes ceruza általában van otthon, ha nincs, akkor is beszerezhető egy mezei papírboltban is, és nem drága.
A lényeg itt a közös időtöltésen van és főként a közös mesélésen, a többi már csak egy kis plusz hozzá.

Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánunk!

 

 

Ez a menüpont átalakul, tematikusan évszakokra bontva találhatják meg a szöszmötöléseket, ezzel kicsit könnyebbé válik a keresés.

Jelenleg a TÉLI és a TAVASZI SZÖSZMÖTÖLÉS-ünk már elkészült, a többi két hónap is hamarosan a helyére kerül.

 Szent Jakab hava - Nyárhó - Áldás hava 1. hét

 Július 1. hete


Mese:

Az aratógazda (Jákfai népmese)     tovább a meséhez...

Zelk Zoltán: Egy búzaszem története

Tartalom: Ez az aranyos kis mese inkább a nagyobbaknak szól. Egy kis búzaszem töprengésének történetét mondja el, aki nem akar búzaszem lenni. Inkább lenne fürj vagy tücsök, vagy mezei egérke. Majd mikor végiggondolja, hogy igazából egyik sem lehet, nagyon megörül, hogy jövő tavasszal ő is újra szép búzakalásszá fog fejlődni és learatják és újra a testvérkéivel együtt mehet a malomba.

Ajánló: http://egyszervolt.hu/mese/egy-buzaszem-tortenete.html


Vers-mondóka:

Kicsiknek:

Kerek hasú kemencében
Kifli, cipó pirul éppen.
Hogyha megsül, tálba teszik,
Jóízűen mind megeszik.


Nagyoknak:

K. László Szilvia: Július

Aratásra vár a kalász
könnyű szellő lengeti
ide-oda hajladozik
nap aranya kell neki.

Július, a kedves asszony
simogatja a kalászt
keblén tartja, dédelgeti,
mint anya a kisfiát.

Ajánló: http://www.operencia.com/versek/az-id-mulasa-evszakok-honapok/320-k-laszlo-szilvia-versei-a-honapokrol-ii#ixzz1rktas22E


Vizuális tevékenység:

kiscipó készítése és kisütése igazi kenyértésztából vagy gyurmából
Recept kiscipóhoz:

50 dkg finomliszt
15 dkg rétesliszt
3,5 dl langyos víz
1,5 teáskanál porélesztő
2 evőkanál olaj
2 teáskanál só
2 teáskanál cukor

A hozzávalókat összedolgozzuk, amíg sima, egynemű tésztát nem kapunk. A gyerekek nyugodtan segíthetnek a gyúrásban. Ezután hagyjuk kelni a tésztát, amíg duplája nem lesz. Ha megkelt, jól kiütögetjük belőle a levegőt, újra átgyúrjuk, majd kisebb darabokra osztjuk szét. A gyerekek ezekből szép, kerek cipót formáznak, majd a tetejét késsel bevágjuk. Tepsibe tesszük, és ismét hagyjuk megkelni. Ha szépen megkeltek, mehetnek is a sütőbe.


Beszélgető téma:

Aratás-kombájn-malom-liszt (hol, hogyan és ki készíti a lisztet?)
Miből, hol és hogyan készül a kenyér? Ki készíti?


 Szent Jakab hava - Nyárhó - Áldás hava 2. hét

Július 2. hete

Mese:

Móra Ferenc: Az én dinnyeföldem

Forrás: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mesek-toertenetek/mesek-noevenyekroel-zoldsegekroel-gyumolcsokroel/465-mora-ferenc-az-en-dinnyefoeldem#ixzz1rlDMAP00


Vers-mondóka:

Kicsiknek:

Volt egyszer egy dinnyeföld,
dinnyeföldön dinnye nőtt.
Egy sem piros, egy sem zöld,
csupa sárga volt a föld!

Forrás: http://www.operencia.com/gyermekoldalak/magyar-irodalom/mondokak/mondokak-noevenyekrl-allatokrol/407-mondokak-gyuemoelcsoekrl#ixzz1rl9C9yz1

Nagyoknak:

Osvát Erzsébet: Bőkezű július

Július,
a vendégváró.
Mindig szíves
vendéglátó.
Sétálni hív,
menj vele!
Tárva-nyitva
erdeje.
Szomjad, éhed
oltja málna,
szedhetsz bőven,
nem sajnálja.
Hűsölhetsz
a fák alatt.
Finom gomba
száz akad.
Zenében sem lesz
hiány:
fejed felett
rigó fütyöl,
trillázik
a csalogány.

Forrás: http://www.operencia.com/versek/nyari-versek/136-osvat-erzsebet-bkez-julius#ixzz1rl8ELjKH


Vizuális tevékenység:

Gyümölcsök készítése gyurmából
Előre kivágott gyümölcsök festése kicsiknek (felületfestés)


Beszélgető téma:

A nyár gyümölcsei (melyik hol terem, milyen ízű, milyen színű, van-e magja, milyen az illata, milyen vitamint tartalmaz?)
Gyümölcskóstolás bekötött szemmel.
Gyümölcsök felismerése tapintással, csukott szemmel.

 Szent Jakab hava - Nyárhó - Áldás hava 3. hét

 Július 3. hete


Mese:
Vidám mesék: A kishajó

Sétálni indult Brekus, Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Elérkeztek egy patakhoz.
- Fürödjünk meg! - brekegte Brekus, és beugrott a vízbe.
- Nem tudunk úszni - mondta Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka.
- Breheheh! - nevetett rajtuk Brekus. - No hiszen, nem sokra megyek én veletek! - És úgy kacagott, hogy majdnem vízbe fúlt.
Nagyon megbántódott ezen Kispipi, Egérke, Hangyácska és Katicabogárka. Törték a fejüket, mitévők legyenek. Addig-addig törték a fejüket, míg végre kitaláltak valamit.
Kispipi elment és hozott egy falevelet. Egérke egy fél dióhéjat
Hangyácska egy szalmaszálat vonszolt oda valahonnan. Katicabogárka pedig egy cérnaszálat.
És nagy buzgón munkához láttak: a szalmaszálat beledöfték a dióhéjba, a falevelet cérnával hozzákötötték, és már is készen állt a kis hajó.
A hajót vízre lökték. Beleültek és elhajókáztak!
Brekus kidugta fejét a vízből, hogy tovább nevessen rajtuk, de a kis hajó már messze járt....utol se érheted!

Forrás: http://www.abcakademia.hu/storage/a_kis_hajo_mese_kepekkel.pdf

Levenete Péter: A hajómanó meséje


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hajómanó. Egy óriási óceánjáró hajón élt, amely árut szállított egyik kikötőből a másikba. Óriási volt az óriási hajón minden: óriási a kémény, óriási a kormánylapát, óriási a zászló, óriási a fedélzet, óriási a vasmacska, óriási a hajtókar, óriásiak a láncok, óriásiak a huzalok.
Bámult is minden hajó, mikor befutottak a kikötőbe! Laposan nézett a bálnavadász hajó, féltékenyen lesett a sétahajó, elismerőn ámult a vitorláshajó, ijedten pislogott az utasszállító hajó, kacéran kacsingatott a kisasszonyhajó, komolyan figyelt a tengerfelettjáró, rövidlátón hunyorgott a tengeralattjáró.
– Óriási! Az én hajóm a legóriásibb! – ujjongott a hajómanó.

– Ezer hordó gépolaj!
Peckesen kiállt a hajóhídra, s onnan nézte, hogy a rakodómunkások ezer hordó gépolajat gurítanak le az óriási hajóról. A hordók helyébe kétezer láda banánt rakodtak, aztán felszedték a horgonyt, és továbbhajóztak új vizek felé.
Büszkén lobogott a hajózászló, biztosan kormányzott a kormánylapát, diadalmasan füstölt a hajókémény:

– Így füstölnek lám a nagyok! Én egy fontos, nagyon fontos kémény vagyok! – és pöffentett egy óriási füstpamacsot.
– Semmit félbe én nem hagyok! Én egy fontos, nagyon fontos lapát vagyok! – és északnak fordította az óriáshajót.
– Selymem feszül, fénylik, ragyog! Én egy fontos, nagyon fontos zászló vagyok! – és óriásit csattant a szélben.
– Óriási! – lelkendezett a hajómanó. – Ezen a hajón mindenki tudja a dolgát!
Ebben a pillanatban halk sóhajtás hallatszott. Mintha valaki finoman ásított volna egyet.
– Ki ásítozik itt?
– Bocsánat... Én vagyok, a csöppnyi csavar.
– Csöppnyi csavar?! Itt, ahol mindenki óriási?!
– Én csöppnyi vagyok. És fölösleges...
– Jegyezd meg, hogy ezen a hajón senki sem fölösleges! Itt mindenki hasznos! Mindenki fontos! Mindenki dolgozik!..... Hol vagy hát?!!

– Az orrod előtt. A hajtókar könyökében.
– Ó...! Valóban csöppnyi vagy, de akkor se fölösleges! Ha idecsavartak, akkor óriási szükség van rád!
– Ha-hahhhh....
– Ne ásítozz!
– De ásítozom! Mert unatkozom! Itt senki sem törődik velem!
– És én?! Én senki vagyok?! Siránkozás helyett inkább végezd a dolgodat!
– Akkor mondd meg, hogy mi a dolgom!
– Azt nem tudom! De az biztos, hogy óriási!
– Óriási dolguk a többieknek van!... A kémény füstöl! A kormánylapát kormányoz! A zászló lobog! A gépek zakatolnak! A láncok csörögnek! A huzalok feszülnek ... De én?! Én nem csinálok semmit! Csak kuporgok itt! Elegem van az óriási dolgokból!
– Nyugalom, csöppnyi csavar, óriási nyugalom! Holnap újból meglátogatlak!
Másnap szörnyű vihar tört ki a tengeren. Rázkódott az óriási hajó. Rázkódott a kémény. Rázkódott a kormánylapát. Rázkódott a zászló.
– Fontos feszül, nagyok, ragyog, fontos félbe, fontos félbe, zászló vagyok!...
– Semmit hagyok, füstbe ragyog, fontos fénylik, fontos fénylik, lapát vagyok!...
– Selyemzászló nagyon ragyog, fontos feszül, fontos feszül, kémény vagyok!…
Egyszer csak: nyekk! – megállt a hajó. A vihar is elült. Csend lett.
– Mi történt?! – rohant elő a hajómanó. – Kétezer láda zöld banán, mi a baj? Miért nem füstöl a kémény? Miért nem kormányoz a kormánylapát? Miért nem lobog a zászló? Miért nem zakatolnak a gépek? Miért nem csörögnek a láncok? Miért nem feszülnek a huzalok? Minden a helyén, mindenki munkára kész, miért nem megyünk mégsem? Miért áll a hajó?
…És akkor megpillantotta a hajtókar könyökén a lyukat: a csöppnyi csavar kirázódott a helyéről, s most ott hevert a hajópallón.
– Csöppnyi csavar! Csak nem alszol?!
– Nem, csak teljesen kicsavarodtam.
– Miattad nem megy a hajó!
– Miattam?! Te ugratsz engem...
– Most nagyon figyelj! – azzal a hajómanó fölcsippentette, és helyrecsavarta a csöppnyi csavart.
Nyomban működni kezdett a hajtókar, megfeszültek a huzalok, csörögtek a láncok, munkába lendültek a gépek, lobogott a zászló, kormányzott a kormánylapát, és füstölt a kémény, mintha abba se hagyta volna!
– Óriási! Miattam megy a hajó!
A csöppnyi csavar azóta is ott szolgál a hajtókar könyökében. Továbbra sem törődik vele más, csak a hajómanó. A csöppnyi csavar mégis olyan erősen kapaszkodik, mintha óriási lenne!
– Nem fáradok, nem nyughatok! Én egy fontos, nagyon fontos csavar vagyok!
A hajómanó pedig peckesen jár-kel az óriási hajón:
– Hiába, ahol én vagyok a hajómanó, ott mindenki tudja a dolgát!


Vers-mondóka:

Kicsiknek:

Megy a hajó a Dunán,
Lemaradt a kapitány.
Kiabál, trombitál, de a hajó meg sem áll.
Licsi-locsi licsi-loccs,
licsi-locsi licsi-loccs.

Nagyoknak:

Andók Veronika: Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.

Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!

Forrás: http://www.operencia.com/versek/nyari-versek/1308-andok-veronika-vakacio#ixzz1rlJDTFg5

Vizuális tevékenység:

Kishajó hajtogatása, majd díszítése-mintázása színezéssel
Kishajó készítése tejes dobozból, törlő papíros hengerből, üres kis méretű dobozokból és vattából

Elkészítés:

A tejes doboz lesz a hajó teste, csak ki kell vágni az egyik oldalát és összeragasztani a nyitott felső részt. Ezután fesd be szép élénk színűre a hajótestet és az összes dobozkát, amiket szeretnél majd beleragasztani a hajóba. A henger lesz a hajó kéménye, azt is fesd be. Ha megszáradtak, ragaszd be őket a hajóba. A hengerbe tegyél vattát, hogy füstöljön is a gőzhajó!


Beszélgető téma:

A nyár örömei, nyári sportok, hajófajták régen és ma, egyéb vízi járművek.

  Szent Jakab hava - Nyárhó - Áldás hava 4. hét

Július 4. hete

 

 

Mese:

A repülő teknőc (indiai mese)

Élt egyszer egy tóban egy teknőc. Odajárt a tóhoz inni két hattyú. Lassacskán a teknőc és a két hattyú megismerkedtek, és mély barátság alakult ki köztük. Nem telt el nap, hogy ne találkoztak volna. Míg nem volt alkalmuk közösen megbeszélni az aznapi dolgokat, nem volt nyugtuk.
Nagy szerencsétlenségükre egyszer úgy telt el egy év, hogy egy csepp eső nem sok, annyi sem esett. Mind a hármójukon úrrá lett az aggódás. Valami megoldáson kezdtek töprengeni. Merthogy a tó bizony ki fog száradni. Találni kellene egy másik tavat.
A teknőc nagyon elgondolkozott, és szomorú hangon szólt a két hattyúhoz:
- Barátaim, ti könnyen találtok másik tavat, ahol szomjatokat olthatjátok. De nekem megpecsételődött a sorsom. Ha nem lesz víz, ahol úszkálhatok, gyorsan el fogok pusztulni.
Erre a két hattyú azt válaszolta:
- Teknőc barátunk, ne aggódj! Keresünk egy tavat, és visszajövünk érted. Valahogy csak elviszünk téged is a tóig!
E szavakat hallva a teknőc kicsit megnyugodott, és búcsút vett a két hattyútól.
Másnap a hattyúk egész nap csak repültek, keresték a tavat. Messze jártak, mikor hirtelen megpillantottak egy hatalmas víztükröt. Leszálltak, szomjukat oltották, és vidáman úszkáltak a vízen. Az egész napos repülés fáradalmai egy pillanat alatt eltűntek. Nagy boldogan, kiáltozva, énekelve szálltak visszafelé.
Aztán eszükbe jutott a teknőc: hogyan is segíthetnének neki idáig eljutni? Messze van biz' ez a tó. Erre jól elszomorodtak. Aztán elgondolkoztak, és kisütötték a megoldást.
Másnap reggel elmentek a teknőchöz, és elmesélték neki az új tavat. Mondják a teknőcnek:
- Már tudjuk is, hogy hogyan fogunk téged odaszállítani.
- Odaszállítani? Hogyan? - kérdezte a teknőc.
- Fogunk egy botot. Én megtartom a csőrömben az egyik végét, ő a másikat. A közepét neked kell erősen elkapnod a szájaddal. Rá kell harapnod, de ne feledd: út közben nem szabad kinyitnod a szádat, nem szabad beszélned, mert lepottyansz! - magyarázták a hattyúk.
Erre mosolyogva válaszolta a teknőc:
- Barátaim, bolondnak néztek? Gondoljátok, hogy repülés közben elengedem a botot?
Ezt hallva megnyugodtak a hattyúk. Körülnéztek, és hoztak egy erősnek látszó botot. A közepére ráharapott a teknőc. Az egyik végét az egyik hattyú vette a csőrébe, a másikat a másik, és felrepültek az égbe.
Csak repültek és repültek, míg egy falu fölé nem értek. Látják az emberek a repülő teknőcöt, és nagyon elcsodálkoznak. Látja a teknőc, hogy mindenki őt nézi. Nagyon tetszett ez a teknőcnek. Elöntötte a büszkeség. Nagy büszkeségében elfelejtette a hattyúk intelmét, és megszólalt:
- Látjátok, barátaim, mindenki engem néz!
De be sem fejezhette, és már zuhant is lefelé. A két hattyú nagyon elszomorodott. Látták, hogy nincs mit tenni. Keserves sírások közepette érkeztek meg a tóhoz.
A teknőcnek viszont szerencséje volt. A hátára, a páncéljára esett, és egy karcolás sem esett rajta. A falusiak a lábára állították, és elvitték ugyanahhoz a tóhoz, ahol barátai keseregtek a szerencsétlenségén.
Nagyon megörültek egymásnak a teknőc és a két hattyú. A teknőc megígérte, hogy ezentúl mindig hallgat barátai tanácsára. Máig is nagy barátságban élnek, ha meg nem haltak.

 

Vers-mondóka:

Csoóri Sándor: Teknősbéka


Teknősbéka, ha az ingét
Ki akarja mosni,
Nem kell neki teknőért
A szomszédba menni.
Leszereli, leemeli
A hátáról
Könnyen,
S kezdheti a nagymosást
Habos tengervízben.


Vizuális tevékenység:

Kavicsfestés: gyűjtsünk szép nagy lapos köveket, majd festékkel fessünk meg állatoknak (teknős, katica, bodobácsbogár, hal, autó, amit hoz a fantázia)

Forrás: http://gyermeksarok.hupont.hu/32/kavicsfestes


Beszélgető téma:

A természet kincseinek felhasználása (kavicsfestés, kavicsdobálós játék, koszorúfonás virágokból, nyaklánc, karkötő készítése termésekből, állatok készítése termésekből…)